2013. március 14., csütörtök

Hadadon konferenciáztak a presbiterek

Az idei, sorban a nyolcadik egyházkerületi presbiteri konferenciát a nagykárolyi egyházmegyéhez tartozó Hadadon tartottuk meg, Isten segítségével, augusztus 31. és szeptember 2. között. A 120 résztvevő presbiter a Királyhágómellékről nyolc egyházmegyét, valamint a kárpátaljai, erdélyi és magyarországi presbiteri szövetségeket képviselte.
A három tartalmas napot a hadadi Degenfeld kastélyban létrehozott ifjúsági központban töltöttük, de közben meglátogattuk az ákosi, erdődi, nagykárolyi, érmindszenti, tasnádi és sződemeteri templomokat, illetve az Ady és Kölcsey emlékházakat. Előadóink tartalmas előadásokkal szolgáltak: Hermán M. János, ifj. Geréb Miklós, Dobai Zoltán és Tőtös Katalin.
   A konferencia témája az egyházi zene, zenekultúra és zenélés volt, amit a felkért előadók: Berkesi Sándor karnagy és Orosz Otília kántor, egyházzenei előadó mindenki számára érthetően dolgoztak fel. A három nap során rögtönzött kamarakórus (tagjai: az előbbi két előadó, ifj. Geréb Miklós, Nagy Judit és Rácz Lóránd) szolgált a konferencián. 
Igei szolgálatot végzett körünkben: Lukács József főjegyző, Nagy Sándor, a házigazda egyházmegye esperese, Hermán M. János, Kurta-Tőtös Szabolcs és házigazdánk Kurta-Tőtös Beáta. Isten általuk hirdetett igéje sokunk számára személyre szóló volt.
Mint az utóbbi években, most is jelen volt a budapesti Kálvin Kiadó. A remek kiadványokat Fodor Csaba terjesztési igazgató mutatta be.
A konferencia úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult, amin jelen voltak a hadadi gyülekezet tagjai is. A konferencia résztvevői nyilatkozatban tiltakoztak a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen (lásd alábbi írásunkat – megj.: a szerk.).
   Köszönettel tartozunk házigazdánknak: a hadadi gyülekezetnek és presbitériumának, a Degenfeld Központ igazgatójának és személyzetének a három napos ellátásért, valamint a Nagykárolyi Egyházmegye és az Egyházkerület lelki és anyagi támogatásért. Ugyancsak köszönet illeti a meglátogatott egyházközségek lelkipásztorait és presbitereit az irántunk való gondoskodásért.
Mindezekért Istennek adunk hálát és kérjük Őt, hogy jövőre is együtt épülhessünk a kilencedik, reményeink szerint a Temesi Egyházmegyében tartandó konferencián.
Venter Miklós PSZ-főtitkár 
A Presbiteri Szövetség szolidaritását fejezi ki az Igazság napján megjelent demonstrálókkal. Mély felháborodással és szomorúan vesszük tudomásul, hogy 23 évvel a fordulat után, az Európai Unió egyik tagállamában, még mindig ott tartunk, hogy az elkobzott közösségi vagyon visszaszolgáltatásában torpanunk meg, ilyen szégyenletesen. Meggyőződésünk, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyében tevékenykedő Restituciós Bizottság tagjainak meghurcolása nem méltó a jogállamisághoz. Továbbá, hogy ez az eset és a hatóságok részéről érkező hasonló „intézkedések” célja a magyarság megfélelmlítése és demoralizálása.
Mi, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége valamint a konferencián résztvevő: Kárpátaljai, Erdélyi és Magyarországi kerületekből felsereglett presbiterek kiállunk a nemzeti és az egyházi közösségi elkobzott vagyon visszaszolgálatásáért.
Ügyünket és az igazságszolgáltatást kegyelmes Istenünkre bízzuk, s együtt könyörgünk a zsoltárossal: „Maradj hűséges a Téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” (Zsolt 36,11)

Misztótfalusi emlékőrzők

Emlékezni hívogatta a híveket a misztótfalui református templom harangja, október 13-14-én. Két nevezetes eseményre: egyházmegyei presbiteri konferenciára és nőszövetségi jubileumi évfordulóra került sor.
A presbiteri konferencia az emlékezés ünnepe volt, helységünk nagy és neves szülöttjére, Misztótfalusi Kis Miklósra emlékezett és emlékeztetett. Igét hirdetett Fekete Károly, a debreceni teológia rektora. Igehirdetése Kis Miklós szellemét idézte, aki nem sajnálta otthagyni a külföldi jólétet, a biztonságos életet, s hazajött Erdélyországba, szülőhazájába, hogy magyar népét, a magyar reformátusságot szolgálja. Nem jött üres kézzel, magyar nyelvű Bibliát hozott, az ún. „Aranyas Bibliát”, ennek példányszámait saját költségén nyomtatta ki Amszterdamban, saját metszésű betűivel, hogy olvasmányt, szent könyvet adjon a magyar ember kezébe.
Sajnos az ellene való áskálódás, a meg nem értés, amely akkor is jellemző volt az erdélyi társadalomra, felőrölte egészségét. Korai halálát okozta (1650-1702). Egyedül felesége, Székely Mária volt az, aki utolsó leheletéig kitartott mellette küzdelmes életében. Örök pihenője a kolozsvári Házsongárdi temetőben van.
Emlékét mi, tótfalusi magyar reformátusok ápoljuk, büszkék vagyunk arra a gyűjteményes házra, amely szellemi értéket képvisel.
Kis Miklósról tartott előadást Ősz Előd Sándor, az Erdélyi Egyházkerület levéltárosa, aki már többször értekezett nálunk a nagy mester, betűmetsző, kultúrpolitikus, nyomdász kapcsán.  
Hogy a gyűjteményes ház Misztótfaluban létrejött, s ma is létezik, azért elsősorban a két Molnár Józsefet illeti köszönet. Egyikük, Molnár József Károly, gyülekezetünk lelkésze volt, majdnem harminc évig. Jelenleg Nagyváradon éli nyugdíjas éveit, és még mindig gyűjt, ír Misztótfaluról és Kis Miklósról. Ő vásárolta meg saját pénzén az „Aranyas Biblia” egy példányát, s ő kezdeményezte a gyűjtő munkát is.
Ezt a gyűjteményt bővítette ki, két helyiséget betöltő anyaggá a Münchenben letelepedett Molnár József nyomdász, lapszerkesztő, lapkiadó, aki sajnos ma már nincs az élők sorában. Ő volt az, aki 1991-ben, saját költségén múzeummá fejlesztette s a református egyházra hagyta gyűjteményét. 
Örvendtünk annak a lehetőségnek, hogy 2002-ben, Misztótfalusi Kis Miklós rehabilitációjára nálunk, a mi templomunkban került sor. Korának hatalmasai az egyház ellenségét látták benne. Eklézsiakövetése ellenére is, mint megbélyegzett bűnös halt meg. Veress Dániel monodrámájában így hangzik Kis Miklós fohásza: „Méltatlan szolgádat, Tótfalusi Kis Miklóst pedig vezesd életének útján a Te szándékod szerint, csillapítva nyugtalan lelke sok fájdalmát és minden háborúságait. És ha eljön az óra, ne engedd Istenem, hogy nyomtalanul eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket életemben cselekedtem.”
A másik módja Kis Miklós emléke őrzésének, ápolásának az, amikor 1997-ben az újra alakuló nőszövetségünk feleségének, Székely Máriának a nevét vette fel. Ennek égisze alatt szolgálja az Urat és a gyülekezetet, kitartó és odaadó munkával nőszövetségünk.
Romok Márta