Misztótfalusi emlékőrzők
Emlékezni hívogatta a híveket a misztótfalui református templom
harangja, október 13-14-én. Két nevezetes eseményre: egyházmegyei
presbiteri konferenciára és nőszövetségi jubileumi évfordulóra került
sor.
A presbiteri konferencia az emlékezés ünnepe volt, helységünk nagy és
neves szülöttjére, Misztótfalusi Kis Miklósra emlékezett és
emlékeztetett. Igét hirdetett Fekete Károly, a debreceni teológia
rektora. Igehirdetése Kis Miklós szellemét idézte, aki nem sajnálta
otthagyni a külföldi jólétet, a biztonságos életet, s hazajött
Erdélyországba, szülőhazájába, hogy magyar népét, a magyar
reformátusságot szolgálja. Nem jött üres kézzel, magyar nyelvű Bibliát
hozott, az ún. „Aranyas Bibliát”, ennek példányszámait saját költségén
nyomtatta ki Amszterdamban, saját metszésű betűivel, hogy olvasmányt,
szent könyvet adjon a magyar ember kezébe.
Sajnos az ellene való áskálódás, a meg nem értés, amely akkor is
jellemző volt az erdélyi társadalomra, felőrölte egészségét. Korai
halálát okozta (1650-1702). Egyedül felesége, Székely Mária volt az, aki
utolsó leheletéig kitartott mellette küzdelmes életében. Örök pihenője a
kolozsvári Házsongárdi temetőben van.
Emlékét mi, tótfalusi magyar reformátusok ápoljuk, büszkék vagyunk arra a gyűjteményes házra, amely szellemi értéket képvisel.
Kis Miklósról tartott előadást Ősz Előd Sándor, az Erdélyi Egyházkerület
levéltárosa, aki már többször értekezett nálunk a nagy mester,
betűmetsző, kultúrpolitikus, nyomdász kapcsán.
Hogy a gyűjteményes ház Misztótfaluban létrejött, s ma is létezik, azért
elsősorban a két Molnár Józsefet illeti köszönet. Egyikük, Molnár
József Károly, gyülekezetünk lelkésze volt, majdnem harminc évig.
Jelenleg Nagyváradon éli nyugdíjas éveit, és még mindig gyűjt, ír
Misztótfaluról és Kis Miklósról. Ő vásárolta meg saját pénzén az
„Aranyas Biblia” egy példányát, s ő kezdeményezte a gyűjtő munkát is.
Ezt a gyűjteményt bővítette ki, két helyiséget betöltő anyaggá a
Münchenben letelepedett Molnár József nyomdász, lapszerkesztő, lapkiadó,
aki sajnos ma már nincs az élők sorában. Ő volt az, aki 1991-ben, saját
költségén múzeummá fejlesztette s a református egyházra hagyta
gyűjteményét.
Örvendtünk annak a lehetőségnek, hogy 2002-ben, Misztótfalusi Kis Miklós
rehabilitációjára nálunk, a mi templomunkban került sor. Korának
hatalmasai az egyház ellenségét látták benne. Eklézsiakövetése ellenére
is, mint megbélyegzett bűnös halt meg. Veress Dániel monodrámájában így
hangzik Kis Miklós fohásza: „Méltatlan szolgádat, Tótfalusi Kis Miklóst
pedig vezesd életének útján a Te szándékod szerint, csillapítva
nyugtalan lelke sok fájdalmát és minden háborúságait. És ha eljön az
óra, ne engedd Istenem, hogy nyomtalanul eltöröltessenek az én
jótéteményeim, melyeket életemben cselekedtem.”
A másik módja Kis Miklós emléke őrzésének, ápolásának az, amikor
1997-ben az újra alakuló nőszövetségünk feleségének, Székely Máriának a
nevét vette fel. Ennek égisze alatt szolgálja az Urat és a gyülekezetet,
kitartó és odaadó munkával nőszövetségünk.
Romok Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése